Egy csokoholista lány blogja :-)

Igen, előfordult a másfél év alatt, mióta V. -vel járok,hogy "összefeküdtem" mással. Persze ez így magában nagyon elítélendő, de volt rá "okom" és talán ti is megértitek, ha leírom a történetet...

Már a kapcsolatunk elején tudtam, hogy nem szándékozik sokáig Magyarországon maradni, minél előbb el akar innen menni. Később beszéltünk is erről, meg nem is. Én még tanulok - és valszeg még 6 évig tanulni is fogok... Nem beszéltem róla szívesen, hogy ő el akar menni. Vagy nekem is mennem "kell" vele, vagy itt "kell" hogy hagyjon. Én szívesen mennék bárhová V. -vel... De... Mindig ott az a bizonyos de... Nekem még tanulnom kell, nem rúghatom fel az életem. Persze, külföldön is vannak iskolák, de (már megint ez a de...) szal annyira nem tudok angolul/németül, hogy ott végezzem a sulit. Megtanulhatnám a nyelvet, akár kint is, de az legalább egy év. Amúgy meg valszeg szüleim is lebeszélnének róla...

Közeledett a nyár, alig vártam, hogy vége legyen a sulinak, egyszer csak V bejelentette, hogy meg dolgozni Finnországba. Először úgy voltam vele, hogy biztos meggondolja magát, ha mégsem, akkor meg legalább kicsit később megy... Hát nem... Pár hét múlva már le is lépett... Totál kétségbe voltam esve, kétségbe voltunk esve. Mi lesz velünk stb. Nem akartuk egymást elveszíteni. Megbeszéltük, hogy nyáron kimegyek hozzá, milyen jó lesz. Persze végülis nem mondta, hogy menjek...Szal csak itthon ültem és vártam, hogy mi lesz...

Még mielőtt elment, átbeszéltük a dolgokat. Pontosabban ő beszélt, én meg nem, mert ha megszólaltam rögtön elbőgtem magam... V mondta, h ő elmegy, nem tudja mikor jön haza. "Tudtad hogy elmegyek, már az elején is"- mintha engem vádolna, hogy most mindkettőnknek szar lesz. Mondta még, hogy - mint az előző bejegyzésben írtam- pasizzak, éljek, ne 25-30 évesen őrüljek meg. Próbáljak ki mindent, és ha találok valakit, akivel jobb mint vele, akkor legalább időben rájövök. Ha meg együtt maradunk, akkor még jobb.

Persze először azt mondtam, h hülyeségeket beszél, én nem vagyok olyan meg minden... De rájöttem, hogy de... :-) (ok nem mosolygok...)... Szóval tiszta depis voltam. Illetve kétségbeesett... a depis olyan picsás szó... nem tudtam  hogy mi lesz, hogy lesz. és ezt valahogy úgy vezettem le, hogy eljártam bulizni, inni... Meg mindig is szerettem, ha odafigyelnek rám a srácok, általában könnyen meg is szereztem, amit akartam... Midig tettem-vettem magam a srácoknak, meg kétértelmű utalásokat tettünk egymásnak... Aztán h V elment, szabadnak éreztem magam és elég sok mindent megengedtem magamnak... Hogy miket? Gyere vissza legközelebb is!!

V. soxor azt mondja, h amíg nincs itthon, addig pasizzak, "éljek"... Soxor nem tudom, mit kéne tennem. szarul esik, h ilyenekre buzdít, de közben meg is értem... Ő egy hosszabb kapcsolatot szeretne (néha a házasságot pedzegeti...) és talán ezért mondja h próbáljak ki mindent, amit akarok. Nem akarja, hogy pár év múlva jöjjek rá, hogy ő volt az egyetlen pasi az életemben, nem akarja h 25-30 évesen őrüljek meg, és hagyjam ott. ha most mondanám, h vége, már abba is belehalna, de ha még jobban "összeszokunk" (jajj de hülye kifejezés... de most nem tok jobbat) és úgy hagyom ott akkor még szarabb lesz neki. Mindig azt mondja, h soha nem szeretett ennyire senkit, mint engem, nem akar elveszíteni, és ha én nem leszek, akkor nem kell neki senki más...

De akkor miért akar "osztozni" másokkal?!?! Miért buzdít, h pasizzak?! Ha szeretek valakit, akkor "ki akarom sajátítani". Úgy értem, azt akarom, hogy csak az enyém legyen, persze meghagyva neki a saját terét, nem akarok sülve-főve együtt lenni vele, de azt se mondom, h "lesz@rom kivel vagy"... Szal nem tudnám elviselni, hogy mással van...

Illetve ez megint más kérdés... Lehet hogy a lényeg az érzelmeken van... szóval V mondta azt is, h nem érdekli kivel vagyok, csak az érzéseim legyenek az övéi, a testem úgyse tarthatja kordában... De ezzel valahogy én is így vagyok... Szóval ha esetleg adódik egy helyzet... Pl elmegyek bulizni, iszok, és elcsattan egy csók...Tudom, h nem szabadna megtörténnie, de mégis megtörténik... Szal attól én még V.-t szeretem. És ha esetleg ő kefél félre, én azt is megértem... Főleg így, hogy általában egész héten nem találkozunk... Nem várhatjuk el egymástól, hogy apácaéletet éljünk... Minden embernek vannak szükségletei...

Mikor megtudtam, h a kapcsolat elején V. egyszer lefeküdt egy csajjal, nem is gondolkoztam rajta, hogy emiatt szétmenjünk... Főleg mivel még az elején volt, meg én is várattam egy ideig, mire először lefeküdtem vele... És soha nem hozzuk fel egymásnak a ballépéseket. Én is voltam mással, míg ő nem volt itthon, és ő is volt mással... de attól még szeretjük egymást...

mondjuk most nem tudnám megtenni, hogy lefekszem valakivel rajta kívül... legalábbis azt hiszem... volt, hogy megtörtént, h voltam mással, de az egy másik történet, másik napra...

Most jöttem rá, hogy a bizalom nem jelenti ugyanazt két embernek... Még akkor se, ha azt gondolják...

Tegnap este mondtam V-nek, hogy úgy érzem nem bízik bennem. Erre ő azt válaszolta, hogy rosszul gondolom, hisz a kutyáit is rám bízza, meg a kocsiját is odaadja, pénzét is... És ez a 3 dolog az élete, szóval ezek alapján bízik bennem. Csakhogy én nem erre a bizalomra gondoltam... Persze, megbízom a barátaimban, kölcsönadom a pénzem, bízom benne, tudom hogy visszakapom. Kölcsönadom a kedvenc könyvemet az ismerőseimnek, mert elhiszem, hogy vigyázni fognak rá. A számológépem, telefonom is használhatják, hisz nem teszik tönkre. Legalábbis bízom benne, bennük, hogy minden rendben lesz.

Szóval van egy fajta bizalom, amit a barátaimtól várok el, és ami a barátaim felé irányul. De más az, amit a szerelmemtől, páromtól várok el. Nem az számít, hogy odaadja-e a dolgait, hanem hogy... Bízzon bennem, az a fontos... Nem tudok rá más szót használni, remélem mindenki megérti mire gondolok, de megpróbálom megmagyarázni...

Bízzon bennem, bízzon benne, higgye el, hogy csak őt szeretem, és nem kell más. Ha elmegyek bulizni, nem vagyunk együtt, ne rágódjon azon kivel vagyok, és mit csinálok. Ne kutasson a telefonomban, emiljeim között... Egyszóval bízzon bennem... Kicsit legyen féltékeny, de ne betegesen... Az se jó, ha nem érdekli kivel vagyok, mit csinálok, de az se, ha túlzottan kisajátít... Nehéz dolog ez a bizalom...