Igen, előfordult a másfél év alatt, mióta V. -vel járok,hogy "összefeküdtem" mással. Persze ez így magában nagyon elítélendő, de volt rá "okom" és talán ti is megértitek, ha leírom a történetet...
Már a kapcsolatunk elején tudtam, hogy nem szándékozik sokáig Magyarországon maradni, minél előbb el akar innen menni. Később beszéltünk is erről, meg nem is. Én még tanulok - és valszeg még 6 évig tanulni is fogok... Nem beszéltem róla szívesen, hogy ő el akar menni. Vagy nekem is mennem "kell" vele, vagy itt "kell" hogy hagyjon. Én szívesen mennék bárhová V. -vel... De... Mindig ott az a bizonyos de... Nekem még tanulnom kell, nem rúghatom fel az életem. Persze, külföldön is vannak iskolák, de (már megint ez a de...) szal annyira nem tudok angolul/németül, hogy ott végezzem a sulit. Megtanulhatnám a nyelvet, akár kint is, de az legalább egy év. Amúgy meg valszeg szüleim is lebeszélnének róla...
Közeledett a nyár, alig vártam, hogy vége legyen a sulinak, egyszer csak V bejelentette, hogy meg dolgozni Finnországba. Először úgy voltam vele, hogy biztos meggondolja magát, ha mégsem, akkor meg legalább kicsit később megy... Hát nem... Pár hét múlva már le is lépett... Totál kétségbe voltam esve, kétségbe voltunk esve. Mi lesz velünk stb. Nem akartuk egymást elveszíteni. Megbeszéltük, hogy nyáron kimegyek hozzá, milyen jó lesz. Persze végülis nem mondta, hogy menjek...Szal csak itthon ültem és vártam, hogy mi lesz...
Még mielőtt elment, átbeszéltük a dolgokat. Pontosabban ő beszélt, én meg nem, mert ha megszólaltam rögtön elbőgtem magam... V mondta, h ő elmegy, nem tudja mikor jön haza. "Tudtad hogy elmegyek, már az elején is"- mintha engem vádolna, hogy most mindkettőnknek szar lesz. Mondta még, hogy - mint az előző bejegyzésben írtam- pasizzak, éljek, ne 25-30 évesen őrüljek meg. Próbáljak ki mindent, és ha találok valakit, akivel jobb mint vele, akkor legalább időben rájövök. Ha meg együtt maradunk, akkor még jobb.
Persze először azt mondtam, h hülyeségeket beszél, én nem vagyok olyan meg minden... De rájöttem, hogy de... :-) (ok nem mosolygok...)... Szóval tiszta depis voltam. Illetve kétségbeesett... a depis olyan picsás szó... nem tudtam hogy mi lesz, hogy lesz. és ezt valahogy úgy vezettem le, hogy eljártam bulizni, inni... Meg mindig is szerettem, ha odafigyelnek rám a srácok, általában könnyen meg is szereztem, amit akartam... Midig tettem-vettem magam a srácoknak, meg kétértelmű utalásokat tettünk egymásnak... Aztán h V elment, szabadnak éreztem magam és elég sok mindent megengedtem magamnak... Hogy miket? Gyere vissza legközelebb is!!
